Pošip

Pošip

Pošip, pošip bijeli, pošipak és pošipica a megnevezése ennek az őshonos fehér szőlőfajtának Korčula-szigetről, amely még Lastovo- és Mljet-szigeten is megtalálható, míg ennek a fajtának a termesztése egész Dalmáciában javasolt. A pošip a homokos talajon és széltől védett helyen nő a legjobban, bőségesen, nagy fürtökben terem, amelyek minőségi és ízletes bort adnak. A kifejezett aszalt sárgabarack és füge aromájú, aranysárga színű száraz bor 12 és 13 százalékos alkoholtartalommal rendelkezik. A pošipból keletkező borok jellegzetes illatúak, magasabb savtartalommal rendelkeznek és kiváló, tárolásra és érlelésre alkalmas borok.

 

A legenda szerint a pošip egy vadon termő szőlőfajta, amelyet véletlenül fedeztek fel, a tudományos kutatások pedig kimutatták, hogy valószínűleg két korčulai szőlőfajta, a bratovina és a blatska zlatarica spontán kereszteződéséből keletkezett. Úgy tartják, hogy e szőlőfajta nevének kialakulásához szemeinek hosszúkás és csúcsos alakja járult hozzá, amely a korčulaiakat egy mezőgazdasági eszköz hegyére, a népi szóhasználatban „šip” néven ismert eszközre emlékeztette. Egyébként az egyik legrégebbi és leginkább elismert fehér szőlőfajtáról van szó, amely Korčulához fűződik, mert itt már a régmúlt idők óta termesztik. Éppen a koručulai Čare területről származó bor vált 1967-ben az első horvát földrajzi eredetvédelemmel rendelkező fehérborrá, amelyet ma is nagyra értékelnek. Egyébként, fajtaként a pošip folyamatosan nagy szerepet kap a déli vidékeken, a szőlőültetvényeken, amelyek Dalmácia más helyein is „nőnek“.

 

Ebből a fajtákból friss borok készíthetők, amelyeket tölgyfahordókban érlelnek, de félédes borok is, amelyek minden ínyenc ízlését kielégítik. A pošipot grillezett halhoz, grillezett apró kékhalhoz, vagy iszaposabb folyami halhoz kínálják, de buzara (borban párolt) módon, valamint homár és számos egyéb ízletes fogás mellé is.