Jakobove kapice – Szent Jakab-kagyló

Jakobove kapice – Szent Jakab-kagyló

A Szent Jakab-kagyló, melyet St. Jacques, kapesante, kapešante, čančule, klapunice, lepeze néven is emlegetnek, egy mediterrán kagylófaj, amely ízletes és puha húst rejt magában és valódi specialitásként készítik a világ legkiválóbb éttermeiben, így az Adria mentén is. Isztria nyugati partja különösen gazdag e kagylóban, így gyakori ételként szerepel az isztriai éttermek és konobák étlapjain. A kagyló nevét Szent Jakabról kapta, Jézus tizenkét apostolának egyikéről, a keresztény vallás zarándokai ennek a szentnek a szimbólumaként is használták.

 

A Jakab-kagylók legyező formájúak és elérhetik akár a 15 cm-es méretet is. Nem kapcsolódnak a mederhez, mint a többi kagylóféle, hanem erős izmuknak köszönhetően, amelyekkel a kagyló kinyitja és bezárja magát, úszni tudnak, így leggyakrabban a nagyobb mélységekben élnek, a homokba vagy iszapba bújva. Éppen a kagyló közepében lévő erős izom az ehető, de nem fogyasztható nyersen, míg a kagyló héját gyakran használják haltisztításra szolgáló eszközként. Mivel nem túl könnyű megtalálni és kifogni, mindemellett még lassan is fejlődik, a Jakab-kagyló nagyra értékelt ínyencség, melyet az enyhe hús íz mellett az átlagosnál magasabb ár is jellemez. Ezért ennek a kagylófélének a vásárlásakor oda kell figyelni arra, hogy a húsa száraz, tömör és tengerillatú legyen.

 

Ennek a kagylófélének az egyik legkedveltebb elkészítési módja a parázson sütés olívaolaj hozzáadásával. Figyelemmel arra, hogy érzékeny húsféleségről van szó, fontos azt odafigyeléssel elkészíteni, hogy megőrizze jellegzetes ízét. Sokan a Jakab-kagylót magában a kagylóhéjban készítik el, megszórva egy kis sajttal és sütőben kisütve, éppen csak annyira, hogy a sajt megolvadjon, és ízletes tölteléket képezzen. Mérete miatt a Jakab-kagylót gyakran előételként szolgálják fel, de mártásban elkészítve egy aromás, ízletes tésztaétel része lehet, amelyet könnyű ebédként szolgálnak fel egy napsütötte nyári napon.