Horvátország top borai

Horvátország top borai

A horvát borrégiók területén számos nemzetközi szőlőfajtát ültetnek, de figyelmet azon őshonos fajtáknak szentelnek, melyek lehetővé teszik Horvátország bor identitásának fejlesztését.

 

A kiváló ételeket a legjobban a prémium minőségű borok kísérik, melyekből Horvátországban tényleg nincs hiány, a borokat a borászok pedig nem csak a népszerű nemzetközi fajtákból készítik, hanem azokból az őshonos fajtákból is, melyek egyre több figyelmet vonzanak és melyeket érdemes megőrizni a feledéstől. Amikor a legismertebb fajtákról van szó, melyeket a vidékeinken telepítenek és termesztenek, minden régiónak van legalább egy olyan fajtája, melyet különösen nagyra értékel és melyekből a borászok elkötelezetten készítenek borokat minden árkategóriában. Íme a legismertebb szőlőfajták, melyeket a horvát földeken termeszenek.

 

Olaszrizling (Graševina)

A világban még Welschriesling, laški rizling, talijanski rizling, olasz rizling vagy grašica, graševina néven ismert, egy nemzetközi szőlőfajta, melyet Horvátországon kívül Közép- és Kelet Európa számos más országában is termesztenek. A borászok és szőlészek szívesen ültetik, mert bőtermő és a betegségeknek ellenálló, de mindemellett egyenletes hozammal rendelkezik évről évre. Hagyományosan leginkább Szlavóniában és a Dunamentén termesztik, kiválóan illik a szlavóniai konyhát jellemző zsírosabb ételekhez. Nálunk többségében a kutjevoi borvidéken, a Papuk déli lejtőin és Krndiján termesztik, de sikeresen termesztik egészen Horvátország déli részéig, Konavléban is. A graševina előnye, hogy különböző fajtájú borok készíthetők belőle, ami a borászok számára lehetővé teszi, hogy játsszanak a borstílusokkal, ezért a piacon megtalálhatók a friss és ásványos graševináktól a komplex kései szüretelésű, de még a száraz szőlőszemek válogatással történő szüreteléséből vagy a jégbor szüreteléséből származók is, melyek aperitívként, vagy édességek kisérőjeként fogyasztható édes és aromás prediktív borokat adnak.

 

Isztriai malvazija

Habár az isztriai malvazija a nevét a legnagyobb horvát félszigetről kapta és az egyik őshonos isztriai borfajtáknak tekintik, származásának pontos helye nem egészen ismert. Ezt a szőlőfajtát egész Isztriában termesztik, de a szomszédos Szlovéniában és Olaszországban is. Burjánzó és bőtermő, olyan szőlőről van szó, amelyből közepesen erős, vagy erős, magas alkoholtartalmú, mérsékelt savakkal rendelkező, virágos és gyümölcsös aromájú borok készülnek. Három alapvető bor van, amely ebből a szőlőfajtából készül, az alap malvazija gyengébb minőségű és gyors fogyasztásra szánt, a friss malvazija, amely az IQ (Istrian Quality) megjelölést viseli, amely jobb minőségű szőlőből készül és három év az eltarthatósága, valamint a pihentetett malvazija, amely a szüret után minimum két évvel kerül piacra és több évig is eltartható.

 

Plavac mali

A plavac mali egy őshonos vörös szőlőfajta, amely Horvátországban még plavac mali crni néven is ismert, és amely eredete Dél-Dalmáciába tehető, ahol a legképviseltebb szőlőfajta a szőlőskertekben. A plavac mali szőlőtőkéje a legjobban a dél felé forduló pozíciókon jár sikerrel, ezek a helyek pedig Dingač és Postup a Pelješacon, Sveta Nedjelja, Zavala és Ivan Dolac Hvaron, ahogyan Murvica is Brač szigeten. Későn érik, kiválóan nő a nehezen elérhető terepeken és ellenáll a betegségeknek. A Dingač pozíción található plavac mali volt az első olyan bor, mely a mai Horvátország területén elsőként kapta meg a prémium bor jelzőt, mégpedig 1961-ben. A plavac mali fajtaként magas alkoholtartalommal rendelkező erős, ízekben gazdag, de könnyed és gyümölcsös borokat adhat, melyek a leggyakrabban elfogadható árkategóriában vannak.

 

Žlahtina

A žlahtina vagy žlajtina a tengermelléki vidék egyik őshonos fehér szőlőfajtája, melyet legnagyobb részt Krk-szigeten termesztik, a vrbniki mezőn, ahol a vrbnička žlahtina keletkezik, ennek a fajta szőlőnek a legismertebb bora pedig földrajzi eredetvédelemmel is rendelkezik. A žlahtinát nagy terméshozamú fajtának tekintik, mely áttetsző, száraz, aranysárga, gyümölcsös illatú, kifejezetten ásványos, enyhén sós, közepesen erős, harmonikus ízű bort ad, amely itatja magát. Azon kívül, hogy borkészítésre használják, a žlahtina egy ízletes csemegeszőlő is, amely gazdag hússal és erős héjjal rendelkezik. Az e szőlőfajtából készülő bor alapvető tulajdonságai az első két évben emelkednek ki, ami arra enged következtetni, hogy a žlahtina olyan bor, amelyet nem szabad hosszabb ideig őrizni. Habár rövid élettartamú bornak tekintik, a žlahtinából pezsgő is előállítható tartályokban történő forrással.

 

Pošip

Pošip, pošip bijeli, pošipak és pošipica a megnevezése ennek az őshonos fehér szőlőfajtának Korčula-szigetről, amely még Lastovo- és Mljet-szigeten is megtalálható. A pošip a homokos talajon és széltől védett helyen nő a legjobban, bőségesen, nagy fürtökben terem, amelyek minőségi és ízletes bort adnak. A kifejezett aszalt sárgabarack és füge aromájú, aranysárga színű száraz bor 12 és 13 százalékos alkoholtartalommal rendelkezik. A pošipból keletkező borok jellegzetes illatúak, magasabb savtartalommal rendelkeznek és kiváló, tárolásra és érlelésre alkalmas borok. Egyébként az egyik legrégebbi és leginkább elismert fehér szőlőfajtáról van szó, amely Korčulához fűződik, mert itt már a régmúlt idők óta termesztik. Éppen a koručulai Čare területről származó bor vált 1967-ben az első horvát földrajzi eredetvédelemmel rendelkező fehérborrá, amelyet ma is nagyra értékelnek. Egyébként, fajtaként a pošip folyamatosan nagy szerepet kap a déli vidékeken, a szőlőültetvényeken, amelyek Dalmácia más helyein is „nőnek“.

 

Babić

A babić egy őshonos vörös szőlőfajta, amelyet nagyrészt Dalmáciában termesztenek, a babićból készülő borok pedig sötétek és sűrűek, ízletesek és különösen nagyra értékeltek. Horvátországban még a šibenčanac, babica, babičević, roguljanac i pažanin neveken ismert, magának a fajtának pedig két elterjedt változata van – a babić veliki és babić mali (kis és nagy babić). A babićok a szőlőfürtök méretében különböznek, a kicsi fajtából készülő borok gyakrabban több édességet és alkoholt tartalmaznak és testesebbek. A közepes nagyságú babić szőlőszemeket sötétkék szín és vékony, puha héj, valamint lédús gyümölcshús jellemezi. A területek, amelyeken a babić a legsikeresebben terem, a Jasenovik, Strana, Kremik, Bucavac és a Primošten környékén álló Trovrh, ahol a babićot egészen a szőlőművelés kezdetei óta termesztik ezeken a területen, de sikeresen terem a Kaštela környéki szőlőültetvényeken, Šibenik hegyhátságán, valamint Brač-szigeten is. A babić egy magasabb sav tartalmú bor, magasabb alkoholfokkal és kifejezett tanninokkal, ami alkalmassá teszik a hosszabb pihentetésre és tárolásra.

 

Kékfrankos (Frankovka)

A frankovka egy vörös szőlőfajta, amelyet már évszázadok óta termesztenek Európában és kellemesen savas vörösbort ad, amely itatja magát. Egy jóltermő szőlőfajtáról van szó, amelyből prémium minőségű bor készül, ezért az elmúlt években nő a népszerűsége és egyre több borász fordul éppen a frankovka felé. Nálunk a kontinentális Horvátország részein a leggyakoribb, mégpedig Szlavóniában, Moszlavinában és a Plešivicán, de a Tengermelléken és Isztriában is termesztik, ahol borgonja néven ismert. A Horvátországban termesztett frankovkák közül az iloki frankovka kapott prémium minősítést. A frankovka eleinte gyümölcsösebb, könnyedebb, élénkebb borokat ad és ahogyan érik, egyre elegánsabb borrá válik, a fajtából készült egyes borok pedig évekig is pihenhetnek. Rubinvörös színéről ismerhető fel, ízét pedig érett cseresznye és feketeszeder gyümölcsaromákkal írják le.

 

Tramini

A tramini egy szőlőfajta, amelyről úgy tartják, hogy Olaszországból, a tiroli Alpokból származik, két gyakori változata van – a vörös tramini, amely a szőlőszemek jellegzetes színéről kapta a nevét és aranysárga, közepesen erős bort ad, amely a félszáraz és félédes kategóriákhoz tartozik, valamint az illatos tramini, amelyből intenzív rózsa és marcipán aromájú bor jön létre és a félédes vagy félszáraz kategóriákhoz tartozik. A tramini termesztése a a Dunamentén, Szlavóniában, Moszlavinában, Prigorjéban, Plešivicán, Pokupljeben, valamint Zagorjeben és a Muraközben javasolják, Horvátországban különösen ismert az iloki, amelyet még a brit királyi udvar ünnepségein is kínáltak. A traminit kifejezett illatossága miatt gyakran leírják, azonban nagy alkoholtartalom és alacsony savtartalom jellemzi, ami miatt jellegzetes édessége kifejezésre jut.

 

Rajnai rizling (Rajnski rizling)

A rajnai rizling egy fehér szőlőfajta a Rajna folyó völgyéből Németországból, mely Európa északi borvidékein nő. Kései fajtáról van szó, mely a legjobb eredményeket akkor adja, ha lassan érik, ami a szőlőnek lehetővé teszi, hogy összegyűjtse a szükséges cukrokat, ugyanakkor megtartsa a savakat. Gyümölcsös és virágos iillatú borokat ad, melyeket éppen emiatt jellemeznek a magasabb savszintek. A rajnai rizlinget Északnyugat- és Északkelet-Horvátországban termesztik, de az egész kontinentális Horvátország potenciállal rendelkezik ennek a nemzetközi fajtának a termesztésére. A rajnai rizlingből a horvát borászok minőségi és prémium minőségű borokat készítenek, főleg Kutjevoban, Feričanciban, a Plešivicán és Muraközben, ahol ennek a fajta rizlingnek megfelelőek az éghajlati viszonyok.

 

Chardonnay

A chardonnay egy népszerű fehér szőlőfajta, mely Burgundiából, Franciaországból ered, majd idővel az egész világon elterjedt. Nálunk a borászok Északnyugat- és Északkelet-Horvátországban termesztik, de Isztriában és a horvát tengermelléken is. A chardonnay népszerűségét a kiegyensúlyozott hozamának, semleges ízének köszönheti, mely a borászoknak lehetővé teszi, hogy különböző stílusú borok készítéséhez használják. Nevezetesen, a chardonnay termesztésére jelentős hatással van az éghajlat, a talaj és a szőlőskert elhelyezkedése, így a szőlő azt veszi át, amit a környezete, azaz a terroir kínál számára, melyen nő. Habár nagyrészt a frissítő borok készítésének alapjául szolgál a gyümölcsös aromákra helyezve a hangsúlyt, a chardonnay még egy olyan fajta, mely a pezsgőkészítésre alkalmas bort ad.