Búvárkaland Horvátországban

Búvárkaland Horvátországban

Figyelemmel Horvátország elhelyezkedésére és kapcsolódására a tengerrel nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy az ember kapcsolata a tengerrel elkerülhetetlen és szükséges volt. A tenger az itt élő emberek örökös utastársa volt. Az idők során az ember kutató szelleme arra törekedett, hogy egyre jobban megismerje utastársát, így azt a világot is, amely a felszíne alatt rejtőzik.

 

A búvárkodás kezdetének valamilyen biztosabb dátuma ezeken a területeken nem megállapítható, azonban bizonyosan búvárkodtak valamilyen primitívebb formában ezeken a területeken már az élet kezdetétől fogva. A búvárkodás, mint turisztikai tevékenység valódi felvirágzását 1996. után jegyezzük, amikor számos búvárközpont jelent meg és megkezdődött a turisták tömegesebb jövetele a horvát tengerpartra. Elsősorban Isztriára, majd később Horvátország más részeire is.

A horvát tengerfenék viharos múltja és természete sok érdekes dolgot vetett el a búvárok számára. Itt van a növény- és állatvilág sokszínűsége. A monumentális vízalatti falak és sziklák, hajó- és repülőgéproncsok, valamint számos régészeti lelőhely tovább nemesítik a búvárkodás élményét. Az utóbbi időben külön helyet foglalnak el az izgalmas merülések a barlangokba, melyek közül egyre többet tárnak fel, ami nem is csoda, tekintve, hogy Dalmácia karsztvidéken terül el.

A legrégebbi helyszínek, ahol elsüllyedt hajókat találunk, még az ókori időkből származnak a Görögországból Észak-Olaszország felé vezető régi kereskedelmi hajózási utakon, valamint az ő útközben található gyarmataik felé az adriai parton: Cavtat (Epidaurus), Mljet (Meleda), Korčula (Korkira), Hvar (Pharos), Vis (Issa), Split (Aspalathos/Spalatum), Solin (Salona), Trogir (Tragurium), Rogoznica (Heracleia), a kornati terület kikötőhelyei (Žirje, Lavsa, Murter), Šibenik és Zadar szélesebb területe (Liburnia/Jadera), Pula (Pola), római villák a Brijuni-szigeteken és sok más mikro helyszín, amelyek az ókori tengerészek számára menedékként és kikötőként szolgáltak.

 

A középkorban még intenzívebbé vált a kereskedelem Itália és a Közel-Kelet között, Velence kereskedelmi metropolisszá vált, a mai horvát partok területén elhelyezkedő partmenti városok hirtelen fejlődésnek indultak (Dubrovnik, Split, Zadar, Pula).

A 19. és 20. századi háborús tengeri ütközetek ott hagyták nyomaikat a tengerfenéken. Számos hajóroncsot kiemeltek a második világháború után a tengerfenékről (főleg Isztria partjainál), de ma is meglehetősen nagyszámú hajóroncs található, amely elérhető a sportbúvárok számára. A nagy mélységekben pihenő hajóroncsok még várják, hogy felfedezzék és bejárják őket.