Jugo – A szeszélyes király | Üdvözöljük a Horvát Idegenforgalmi Közösség hivatalos honlapján!

Jugo – A szeszélyes király

Jugo – A szeszélyes király

Ha a bórára ráillik a heves jelző, és hogy olyan erősen is tud fújni, ami már a hajósok számára veszélyt jelent (szerencsére ez általában mégis csak télen fordul elő); a másik, “fő” adriai szélre ezt a jelzőt nem lehet használni, de hogy a vitorlázás során mégis képes mindenféle problémákat előidézni, az azért cáfolatlanul jellemző rá.

 

Jugonak tulajdonképpen azt a szelet hívják az Adrián, ami délkeleti irányból fúj és nem ildomos összekeverni azzal a széllel, ami ténylegesen délről fúj, vagyis észak irányából, amit éles vagy “igazi jugonak” hívnak és ugyanolyan jellemzőkkel rendelkezik, mint az előbbi, mi több gyakran fordul elő, hogy az egyik szél átcsap a másikba. Annak érdekében, hogy ezt a különbséget kihangsúlyozzuk, a dubrovnikaiak és általában véve az Adria déli részén élők ezt az előbbi szelet “šiloknak” (sirokkónak) nevezik.

 

A jugo minden évszakban előfordul, mégis az Adria északi részén tavasszal gyakrabban, délen pedig ősszel és télen az esélyesebb. Rendszerint az Adria déli partjain gyakrabban tűnik fel, mint az északi részeken. A jugo meleg levegőt, a légnyomás csökkenését, és általában magas páratartalmat hoz magával; borulattal és mennydörgéssel kísért zivatarok gyakran kísérőjegyei. Ez mind hatással van a közérzetünkre, és mivel ezen időjárásváltozások hosszú távon megmaradnak, az embereket az ún. fjaka (semmittevés) mindent átjáró állapota tölti el. A jugo tehát afféle ciklikus szél - a ciklon ekkori központja a Földközi-tenger nyugati térsége -, és itt leggyakrabban télen fúj. A jugo anticiklona sajátosan tavasszal fúj, és a Balkán-félsziget déli térségében képződik. Ezen utóbbi jugo nem hoz esőt; ellenben a nap emelkedésével egyre erősebb lesz, hogy aztán napnyugta felé csökkenjen az ereje.

 

A jugo nem olyan hirtelen kezd el fújni, mint a bóra, hanem általában fokozatosan egy, kettő vagy akár három napon keresztül erősödik fel, ezért a “fiatal” jugo mellett kiválóan lehet vitorlázni, még akkor is, ha ereje teljében van. Azoknak pedig, akiknek ez már túl heves, még mindig van elég idejük menedéket találni még mielőtt eléri tetőfokát. A bórával ellentétben, ami több széllökéssel fúj, a jugo monoton szél. A nap bármelyik szakában elkezdhet fújni, mégis inkább általában reggel kezdődik. Elcsendesedésére pedig a délutáni és az esti órákban lehet számítani.

 

A nyílt tenger felől érkező és a szigetláncok partjai mentén fújó jugo tarajos hullámokat ver fel, míg a szigetek közötti szűkebb csatornákban és a nagyobb öblökben (Vela Luka, Stari Grad, Mali Lošinj…) nem képződnek nagy hullámok, viszont megnő a sebessége. A szélesebb csatornákban, mint például ilyen a Dugo otok, Ugljan és Pašman szigetek közötti csatorna és hasonló helyeken “lopakodhatunk” úgy, hogy a Dugo otok mentén hajózunk, ahol nincsenek nagyobb hullámok, de aztán a szigetek elhelyezkedése miatt időszakos széllökésekre lehet számítani.