Abbázia legrégebbi villájában, az Angiolinában működő horvát idegenfogalmi múzeum „Az iszapfürdőtől a wellnessig” néven egy igen érdekes és gazdag kiállítással rukkolt elő, melynek célja, hogy a Kontinentális-Horvátország és a Tengermellék immáron a 19. sz. derekától töretlenül fejlődő gyógyturizmusának teljes körű történetével ismertesse meg a látogatókat. A horvátországi turizmus kezdetei ugyan is az egészség- és gyógyturizmushoz nyúlnak vissza.
A gyógyfürdőturizmus a már az ókorból ismert termominerális források hagyományából táplálkozik, míg az Adria újsütetű gyógy- és fürdőhelyei a tenger, a napsütéses, a levegő és a vadontermő növények jótékony hatásaira alapoz. A nagyobb városok közötti jobb összeköttetést lehetővé tévő közlekedési infrastruktúra kiépülése eredményezte a 19. sz. végén az első szervezett turistacsoportok ideérkezését. A gyógyturizmusba történt szisztematikus befektetéssel Abbáziában 1884-ben épült meg a z Adria keleti partjának első gyógyturizmusra szakosodott szállodája, a Hotel Kvarner, majd 1889-ben Abbáziát tengeri klimatikus gyógyhellyé nyilvánították. Ezt követően veszi kezdetét a többi tengerparti gyógyhely - Lovran, Rovinj, Crikvenica, Brijuni, Lošinj és Hvar - virágzása.
Horvátország kontinentális részében a termominerális forrásokat már a 18. sz. folyamán gyógyfürdőkké alakítják át, melyekben számos településen hasznosítják az adott forrás gyógyhatását és balneológiai terapeutikus módszereket is használnak.
Varaždin, Krapina, Tuhelj, Stubica, Sutinsko, Topusko, Lipik és Daruvar területén gyógyépületeket, fürdőket és szállodákat alakítanak ki.
Termominerális forrásokat a parti részen, Splitben és a Dubrovnikhoz közeli Mokošicában, illetve az isztriai félszigeten lévő Istarske toplicében is találunk. A többi tengerparti fürdő mind klimatikus gyógyhely, míg a kontinentális részen Topuskoban és Lipikben működnek ilyen jellegű gyógyhelyek. Különösen érdekes Horvátország egyetlen, és egyben Európában is ritkaságszámba menő ilyen jellegű gyógyhelyének, Topuskonak a története. A gyógyhatású iszapot és annak alkalmazási módjait még a rómaiak fedezték fel az 1. sz.-ban, akik az akkoriban különösképpen nagy ázsióval bíró termálvízű források közvetlen közelében Ad Fines néven alapítottak egy magas fokon urbanizált települést.
„Az iszapfürdőtől a wellnessig” kiállítás keretein belül a látogatók a Horvátországi gyógyturizmushoz kapcsolódó olyan érdekes tárgyakat tekinthetnek meg, mint például az egykori napágyak, valamint régi fürdőruhák és napszemüvegek, melyek a kiállítási tér elején, korhű környezetbe vannak kihelyezve. A látogatókat bizonyára azok a régi képeslapok is le fogják nyűgözni, melyek anno a régi fürdőhelyeket voltak hivatottak reklámozni.
A kiállítás további különlegessége azon két gyógyhely - Brijuni és Rovinj - bemutatása, melyeket a 20. sz. elején osztrák iparmágnások tettek elit turisztikai célpontokká. Brijuni a század elején egy alig néhány lakost számláló kis szigetből lett a gazdagok kedvelt célpontja, míg Rovinj gyógyhellyé történt előléptetése Johann Georg von Hütterott kereskedő és iparmágnás érdeme, aki a vasút kiépítésével egy időben változtatta ezt a helyet elit nyaralóhellyé.
Tengermellék-Fennsík megyei Idegenforgalmi Közösség
www.kvarner.hr
Abbázia városi Idegenforgalmi Közösség
www.opatija-tourism.hr
Horvát turisztikai múzeum
www.hrmt.hr