Az elmúlt években egyre nagyobb az érdeklődés a tenger alatti szafari túrák iránt, melyeket illetően Horvátország lenyűgöző tengerfenekének és a tagolt keleti adriai partszakasznak köszönhetően igencsak keresett úticéllá válhat. A horvát partszakasz eleddig főként a „szárazföldi” turistákat és a hajósokat vonzotta, ám az elmúlt években egyre fejlettebbé válik a búvárkodás is.
Horvátország a tenger alatti régészeti lelőhelyek számát illetően Európa negyedik országa. A Kulturális Minisztérium adatai szerint az Adria horvát részében mint egy 400 tenger alatti régészeti lelőhely található, melyek közül mint egy 200 az őskortól a napjainkig terjedő idővallumból származik, a legfiatalabb leletek a II. Világháborúból erednek. A minisztérium 92 helyet kulturális védettség alá helyezett, melyek közül kilenc élvez különleges védelmet.
A horvát tengerfenéken csak szervezett formában engedélyezett a búvárkodás, és a minisztérium a 2009-től 2013-ig terjedő időszakra 25, a kulturális értéknek számító helyszíneken történő búvárkodást és annak megszervezését engedélyező koncessziót adott ki, mégpedig a Mljet, Lastovo és Vis, valamint Cavtat környékén lévő négy régészeti területre. Ezekben az övezetekben 35 lelőhely található, s hat van még ezeken kívül.
A šibeniki szigetvilágban lévő Kaprije északi partjainál vannak a II. világháborús Francesco da Riminni vashajó roncsai. A csatahajót a szövetséges csapatok 1944-ben torpedózták meg és süllyesztették el, míg az a horgonyzóhelyen állomásozott. A 42 méter hosszú, és 12 méter széles hajónak három jól megőrzött árboca is van. A hajóroncsokat csupán 1994-ben fedezték fel. A hajó a II. Világháború előtt egy Ist-szigeti testvérpár tulajdonát képezte, akik kereskedelmi célokra használták. A háború kitörésével az olaszok mobilizáltak, akik a harci szállítmányok horvát és olasz partok közötti szállítására használták. Olaszország 1943. szeptemberi kapitulációját követően a németek szerezték meg, akik ugyanezen célokra használták.
Kaprije szigetétől nem messzire, érdekes tenger alatti sziklák és üregek is vannak, amely szintén vonzó célpontul szolgál a tenger alatti világ szerelmeseinek.
Becslések szerint az Adria horvát részén éves szinten mint egy 150.000 búvár merül alá.
A horvát Adria minden bizonnyal legismertebb roncsa a Barun Gautch osztrák személyszállító hajó az I. Világháborúból, melyet 1914-ben egy tengeri akna süllyesztett el a rovinji vizeknél. A hajó 84 méter hosszú, és 11 méter széles és 28-40 méteres mélységen feneklett meg. Ez a hajó is a Kulturális Minisztérium védettsége alatt áll, és csak a szervezett, koncesszionált búvárturizmus keretei között „látogatható”.
A Kvarner tengerfenekén a búvárok előszeretettel keresik fel a Lina olasz kereskedelmi hajó Cres közelében nyugvó roncsait, az Unijénél lévő Tihany gőzhajó maradványait, vagy a Krk partjainál hullámsírra lelt Peltastis teherhajó roncsait.
A spliti tengerfenéken több érdekes roncs is nyugszik. Mali Barjak szigeténél süllyedt el a Teti gőz-teherhajó. A hajó függőleges helyzetben áll, és kedvelt fotós motívum. Az Ursus aknavető hajót, amely egy úszó ágyúpontont vontatott maga után, a brit tengerészet süllyesztette el 1941-ben Hvarnál. Pelješac partjainál majd ideális mélységben helyezkedik el az S-57-es német ágyúcsónak roncsa, melyet az egyik legattraktívabb tenger alatti szafaris látványosságnak tartanak. A dubrovniki vizekben szintén számos roncs, illetve víz alatti fal és szirt található.
Kulturális Minisztérium
www.mint.hr