Az 1431 és 1535 között épült Szent Jakab-katedrális a műemléki művészet területén a 15. és 16. században az Észak-Itália, Dalmácia és Toszkána között végbement fontos kölcsönhatásokról tanúskodik. A három építőmester - Francesco di Giacomo, Juraj Dalmatinac és Nikola Firentinac – egyedülálló technikát fejlesztett ki a katedrális kupolájához, melynek eredményeképpen a teljes egészében kőből emelt építmény mind külsejét, mind belsejét illetően különleges harmóniát sugároz.