Az „Adria gyöngyszeme” a 13. század után tett szert jelentős hatalomra a Mediterráneumban. Ez a Kelet-Adria horvát partszakaszának déli részén fekvő, a későközépkorban megtervezett város a Srđ-hegy aljában lévő történelmi központjával az elmúlt évszázadok alatt sikeresen őrizte meg azt a városfalak által behatárolt páratlan urbanisztikai egységet, amely kiemelt helyet foglal a városépítészet történetében. Noha épületeiben az 1667-es földrengés jelentős pusztítást vitt végbe, Dubrovnik megőrizte gótikus, reneszánsz és barokk templomait, kolostorait, palotáit és szökőkútjait.